Aki már tapasztalta, hogy milyen érzés az, amikor a napi hajtás mellett lazítani próbál, miközben igyekszik pozitív gondolatokkal is ráerősíteni, és mégis hiába hajtogatja, hogy „nyugodt vagyok”, mert közben egészen mást érez – annak érdemes tovább bővítenie relaxációs ismereteit.
Az önszuggesztív módszerek mellett (ezek egyike az Autogén Tréning) a relaxációs módszerek egy másik nagy csoportját képezik a nem szuggesztív módszerek. Ezek közül a legelterjedtebb a progresszív relaxáció. Azért hívják progresszívnek, mert ez a módszer a szervezet izmait meghatározott sorrendben feszíti és lazítja el, és a feszítések-lazítások hatásai összegződnek.
A módszer E. Jacobson nevéhez fűződik, aki felfigyelt arra az összefüggésre, hogy a szervezet általános ellenálló képessége, fizikai megterhelhetősége, a kontrollképessége és önszabályozási színvonala közvetlenül összefügg az izomtónus általános állapotával.
Azt tapasztalta, hogy a betegek általában két típusba sorolhatóak:
- A gyenge izomzatú, kis ellenálló képességű, fáradékony és nem kitartó típus.
- A mozgékony, fokozottan nyugtalan típus, de aki gazdaságtalanul és túlzó mértékben használja az energiáit, és egy stabil nyugalmi szint elérésére szinte képtelen.
LAZA IZOM – NYUGODT IDEGRENDSZER
Jacobson rámutatott, hogy az idegrendszer nyugalmának előfeltétele az izomzat megfelelő lazítása. Véleménye szerint nagyobb mértékű és kedvezőbb ellazulási szintet érhetünk el az izom-összehúzódások közvetítő szabályozásán át, mint szuggesztív úton. EMG-vel (elektromiográffal) végzett kísérleteivel igazolta azt a neurofiziológiai összefüggést, hogy az EMG reakcióminták azonosak az aktív munka, a valóságos mozgás, illetve a képzelt vagy imitált mozgás eseteiben.
Kimutatta, hogy az izomaktivitás csökkentése jellemző módon a nyugalmi szint felé mozdítja a központi, idegrendszeri izgalmi állapotot is: akkor is, ha ez valóságos, akkor is, ha képzeleti (imaginatív) tevékenység eredménye.
A szuggesztiókat használó passzív koncentrációval szemben a progresszív relaxációban az aktivitás kap nagyobb teret: a hangsúly az aktivitás-passzivitás, az izomfeszülés- és lazulásérzet ellentéteire és ezek tanult tudatosítására helyeződik. Ezért is nevezik ezt a módszert aktív relaxációnak.
„HA ÉN AKAROM, FESZÍTEK, HA ÉN AKAROM, LAZÍTOK”
Jacobson szerint azért is előnyös a progresszív relaxáció, mert a terapeuta-páciens kapcsolatot előnytelenül fixálják a szuggesztív módszerek, a beteg függőségét fokozzák – miközben az a cél, hogy a kliens saját maga tanuljon és gyakoroljon.
Tény azonban, hogy a szuggesztív módszereket értő módon alkalmazó, képzett terapeuta is a kliense autonómiáját építi a függőség konzerválása helyett, és a progresszív relaxáció sem teljesen szuggesztiómentes. Főként akkor, ha összekapcsolódik más technikával, pl. imaginációs gyakorlatokkal. Ilyen a daganatos betegekre kidolgozott Simonton módszer is.
Ugyanakkor mégis érdemes élni azzal a lehetőséggel, hogy a kliens aktív együttműködésére épít, a passzív átengedő-befogadó viszonyulás helyett. Ez különösen fontos azokban az esetekben, amikor a kliens az élete eseményeit, a betegségeit úgy éli meg, mint amiknek kiszolgáltatott, amikre nincs hatása, amelyek által csak sodródik, tehetetlenül…
Aztán egyszer csak már a gyakorlás elején is megtapasztalja, hogy ő az, aki befolyással bír a tüneteire, sőt, teste más történéseire is: először az izomérzet testtájanként történő tudatosításával, aztán a globális ellazítottság élményén keresztül, majd a különféle érzelmi állapotokban fellépő izomfeszüléseket megfigyelve, elemezve, tudatosítva.
A CÉLIRÁNYOS RELAXÁCIÓ ÉLETÜNKHÖZ ADOTT ÉRTÉKEI
- Fiziológiás oldottságot eredményez, a pszichotónust és izomtónust alapnyugalmi szinten tartja.
- Lehetővé teszi a feltöltődést rövid idő alatt (nem pótolja az alvást, de 10-15 perces relaxáció hatása néhány órás felfrissüléssel egyenértékű lehet).
- Szorongáscsökkentő hatású (betegség esetén, egyes orvosi beavatkozások közben, krízishelyzetekben, stb.).
- A fizikai és pszichés teljesítményt fokozza (pl. munkában, sportban).
- Erősíti az asszertivitást (a magabiztos, nyugodt fellépést, önkontrollt).
- Jó alap a „social skill” technikákhoz (az új szociális készségek kialakításában).
- Hatékony az alvásproblémák kezelésében.
A módszer előnye, hogy nem igényel speciális felszerelést, bárhol gyakorolható, és időbeli kötöttségei is kevésbé szigorúak. Ráadásul a tapasztalatok szerint a legtöbb ember számára a progresszív relaxáció tanulható meg a leggyorsabban és legkönnyebben.
Már néhány órás – szakavatott – alapozás is pozitív tapasztalatokat eredményezhet, ugyanakkor a progresszív relaxáció esetében is igaz, hogy tartós eredményt csak a heteken-hónapokon át tartó gyakorlás ad.
SAJÁT ÉLMÉNY ÉS GYAKORLÁS: EGYEDÜL VAGY CSOPORTBAN?
A relaxáció a támogató (szupportív) rövid-pszichoterápia sajátos formája.
A feltáró-beláttató terápiás folyamatban olyan helyzetek élednek fel, amelyeket a kliens már korábban sem tudott a helyzetnek megfelelően megoldani (éppen ezek miatt dolgozott ki hibás, neurotikus védekezési módokat), ilyenkor ezek korrekciója a terápiás cél.
A szupportív terápiák másként nyújtanak segítséget: támaszt adnak a személyiségnek, növelik pszichés teherbírását és feszültségmegoldó képességét, és hatékony segédeszközöket kap a kliens a számára kritikus helyzetekből eredő feszültségek leküzdésére. Különös jelentőségük van a krízis-intervenciókban, a személyiség pszichés teherbírását meghaladó életszituációk megoldásának elősegítésében.
Bár az egyéni tanulás során a terapeuta minden figyelme a kliensé, mégis kimarad valami lényeges, mással nem pótolható élmény, ami csak a csoportok sajátja: a megosztott tapasztalatokból származó szempontok összetettsége; egymás felé a segített és a segítő szerepkör megélése; az egymásnak adott visszajelzések; a csoportos közegben fellépő örömtöbblet a sikerek megosztásával; és a terapeuta csoportban megjelenő modellhatása.
Husztiné Hajdú Erika pszichológus, magatartásterapeuta, hipnoterapeuta, marketing szakértő, Nyíregyháza
