Tapasztalta-e már valaha is, milyen érzés egy versenydobogó tetején állni? És kíváncsi-e arra, mi köze lehet ehhez egy pszichológusnak? A pszichiáter és a pszichológus munkája sokak számára még mindig misztikusnak tűnik és a köztudatban leginkább a betegségekhez kapcsolódik. Sőt, az is gyakori még ma is, hogy megbélyegzőnek tartják, ha valaki pszichiátert vagy pszichológust keres fel a problémájával. Sokan halogatják a pszichológus, pszichiáter megkeresését, mondván: „Nem vagyok én bolond.” S persze hónapokon vagy akár éveken keresztül élnek együtt azzal a nyomással, ami ...

Amikor a húszas évei második felében járó Endrét megkereste egy fejvadász cég munkatársa, több körös megmérettetésben, számos jelölt között őt találták igazán alkalmasnak arra, hogy a megbízást adó vállalat új munkatársaként építhesse tovább pályáját és hasznosíthassa képességeit új cége érdekében is. gent mondott a felkínált lehetőségekre. Ám amikor bejelentette munkahelyén, hogy céget változtatna, és megmutatta az alkalmasságát felmérő tesztek eredményét is, munkáltatója úgy döntött, hogy - a fizetését is megemelve - maradásra bírja őt.

Akire tört már rá valódi pánikroham, az tudja, mennyi kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget él át az, akivel ez megtörténik. De nem csak ők érzik annak a terhét és bizonytalanságát, amikor a szorongás, a félelem, a feszültség elborítja az embert, hiszen több oka is lehet annak, hogy valaki „pánikol”. Nem szeretünk félni. Sokan úgy gondolják, a félelem elveszi a kontrollt az élethelyzetek felett, és onnantól csak sodródik az eseményekben, akivel ez megtörténik – ez gyakran valóban így is van. Pedig sokat köszönhetünk a félelmeinknek, feszültségeinknek...

Évekkel ezelőtt egy nyaralás tragédiával ért véget: a parton álló barátnője szeme láttára küzdött az életéért és fulladt a tengerbe a párja. Volt, aki videóra vette a történteket, jól hallható, amint a barátnő ezt hajtogatja: „Mi lesz velem most? Mi lesz velem most?” A döbbenettől elkerekedett szemekkel hallgattam (Erikaként, nem pszichológusi szerepkörben), hogy a nő nem a másikra gondolt, hanem önmagára. Amikor egy-egy válás (vagy halál) után megkérdezem, mi fáj a legjobban, nem ritka ez a válasz...

Ki ne ismerné azt a pillanatot, amikor ez vagy hasonló hangzik el egy férfi szájából: „Te nem vagy normális! Keress valakit és kezeltesd magad!” Függetlenül attól, hogy tényleg a nőnek lenne érdemes rendet raknia a fejében, szívében, lelkében – vagy sokkal inkább a férfinek lenne ajánlott az önismeretben néhány lépéssel tovább haladnia. Egyáltalán nem ritka, hogy a nők azok, aki keresik a lehetőségeket, a pszichológusnál is: önmaguk és környezetük számára, hogy segítsenek egy helyzetben, sőt, sokszor éppen azért, hogy megelőzzenek egy komolyabb testi-lelki problémát, krízist.

 Egy reklám szerint, amikor mi nők a fociról hallunk, elmenekülünk, és végre fellélegezhetnek a férfiak. Ebből a látszólagos ellentétből is fakad, amit egy feleség nemrég kis sóhaj kíséretében mondott a konfliktusaikról: „Többet kellene a férjem fejével is gondolkodnom.” Ám ez a férjének is feladat. Idővel valahogy elfelejtették, hogy egy térfélen játszanak, nem pedig egymás ellen. Amikor két ember mindegyike kerek egész a maga személyiségében, különösen izgalmas lehet néha kirándulni egymás világába, új és közös élményekért.

1. oldal / 4

Segíthetek?

Gondolt már arra, hogy a munkájában és a magánéletében az Ön legfőbb tőkéjét a személyisége jelenti? 

Akkor Ön jó úton jár nálunk! 

Tovább

Videók

Pszichológiai témák a Kölcsey Televízió Sétapálca Montázs c. rovatában: a címszó alatt az egészséges életmód, a divat és a szépségápolás kap hangsúlyos szerepet.

Tovább

Contact info