Ring vagy döntéstér a versenyképesség világában

A jelenleg helyettesi pozícióban lévő Endre a közeljövőben várható intézetvezetői kinevezése előtt áll. Vannak bizonytalanságai azzal kapcsolatban, hogy jó-e neki, ha elvállalja ezt a feladatkört: hiszen a korábban megszeretett és magas fokra emelt szakmai munkája onnantól a vezetői feladatokkal kibővülve más arányokat ölt majd. Ha viszont nem vállalja, rossz esetben az is megtörténhet, hogy olyan vezető kerül a csapat élére, akivel esetleg nem egyeznek majd az elképzelései – és akkor hogy fogja ezt elviselni, feloldani?

Edit, aki vállalkozást szeretne indítani, szintén kérdéseket kell, hogy megválaszoljon önmagának arra vonatkozóan, hogy ha felad egy kis mozgásteret adó, ámde (most még) biztos munkaviszonyt, akkor az milyen előnyökkel és milyen potenciális veszélyekkel járhat a jövőre nézve. 

Nemrégiben ezt olvasta egy üzleti élettel foglalkozó cikkben: „A győztesek keményen játszanak, és ezért nem kérnek elnézést. A kemény játék legszebb része: figyelni a versenytársak vergődését.” 

Mi tagadás, arra gondolva, hogy esetleg ilyen közegbe lép majd be vállalkozóként - görcsbe rándult a gyomra, mert máris mintha ringben lenne, szinte kiütve, a vesztes oldalon érezte magát.

 

A STRESSZ ÉS A CSELEKVÉSI TÉR

 

Karasek szerint a munkahelyi stressz a megterhelés és kontroll egymáshoz való viszonyából fakad. Sokszor és sokan hiszik, hogy a követelmények, a kihívások, a terhelés az, amitől stresszessé válunk, miközben a valódi, alapvető problémát az jelenti, hogy milyen az adott helyzetben a számunkra mozgásteret adó döntéstér. Ha kicsi, akkor nőnek a feszültségeink, a pszichés és szomatikus egyensúlyunk megbillen. Ha viszont azt érezzük, hogy nagyobb a döntési terünk, autonómiánk, egyben a kontrollunk az események felett, az a feszültségek csökkenését és a belső egyensúly növekedését eredményezi.

A legrosszabb kimenetelt az jelenti tehát, ha a követelmények magasak, és a döntési lehetőség kicsi, vagy nincs is, mert csak végrehajtani lehet az utasításokat, megkérdőjelezni, konstruktívan alakítani nem. A személyes növekedést hozza viszont magával, ha a követelmények magasak és a döntési lehetőség is nagy.

Persze lehet csupán várni (óvatosságból, kényelemből), hogy a döntéstér majd magától nő, meg lehet lépéseket is tenni, először információkat gyűjtve a megfelelő szakmai- emberi-kapcsolati forrásokból, majd azokat a gyakorlatban is kamatoztatva, amelyek következménye az egészen jó és adaptív döntések sorozatában mérhető.

Ha valaki azt gondolja, hogy ez csak az egyének ügye egyes élethelyzetekben, akkor téved. Ettől sokkal többről van szó: Bradburn és Berlew az emberiség történelmének 1500 és 1800 közötti időszakának gazdasági fejlődését kutatta. Azt vizsgálták, hogy az egyes történelmi szakaszokban milyen képzetek voltak jellemzőek az emberek tudatában a teljesítménnyel kapcsolatban.

A két kutató azt találta, hogy ahogyan a teljesítménnyel kapcsolatos elvárások mértéke nőtt vagy zuhant, ugyanúgy megjelent az elvárások gazdaságra gyakorolt befolyása is: körülbelül ugyanolyan mértékű és irányú változással reagált, de csak ötven év múlva. 

 

A BELSŐ NÖVEKEDÉS ÉS A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS EGYMÁS FÜGGVÉNYEI

 

Mindezek értelmében az emberek mentalitása, informáltsága, képzettsége és képzése alapvető és elsődleges kapcsolatban áll az adott gazdaság növekedési ütemével, és nemzetgazdasági szinten megtérül, még ha esetleg csak az utódok idejében is. 

Ez a hatás viszont ma már jóval kevesebb, mint ötven év.

Ma az emberiség tudása a tudományos felfedezések és a gyakorlati eredmények kapcsán olyan mértékben fejlődik, hogy a világmindenségről és önmagunkról alkotott tudásunk a tudományos körök véleménye szerint tízévenként megduplázódik. 

Aki lépést tartva találja meg a számára megfelelő forrásokat, az a saját vezetői vagy vállalkozói létén túl így másokra is lényeges hatást tud gyakorolni.

 

 

MIT AKAR AZ ÉLET TŐLEM?

 

Amikor tehát ott a kérdés, hogy vállaljon-e valaki egy magasabb beosztást, vagy egy nagyobb önállósággal járó feladatot, életformát, mindig érdemes két kérdésre válaszolnia:

  • Mit akarok az élettől?
  • Mit akar az élet tőlem?

A válaszok jó esetben egy életvonal fejlődési folyamatába is beilleszthetőek. 

E. Erikson szerint a pszichoszociális fejlődés szakaszaiban felnőttként az alábbi kríziseket, illetve kedvező kimeneteket élhetjük meg, amelyek kimenete a személyes döntéstér kezelésében és alakításában is megjelenik:

 

 STÁDIUM  PSZICHOSZOCIÁLIS KRÍZIS  KEDVEZŐ KIMENET
 Fiatal felnőttkor (18-40 év)

Intimitás vagy izoláció

Szoros és tartós kapcsolatok létrehozásának a képessége 

Pályaelkötelezettség

Felnőttkor (40-65 év)  Alkotóképesség vagy stagnálás

Törődés a családdal, a társadalommal és a jövő generációval

Az élet értelmének átadni tudása

  Időskor(65-   év)  Integritás vagy kétségbeesés A beteljesülés és az élettel való elégedettség érzése

Hajlandóság a halállal való szembenézésre

 

Ezek a szakaszok és az ellentétpárok mentén kialakított egyensúly (vagy az egyensúly hiánya) a vezetői és vállalkozói attitűdökben és a nyílt viselkedésben is megjelennek.

 

„MEGISMER? ÉN VAGYOK A VEVŐ!”

 

Ez a mondat a ’Rémségek kicsiny boltja’ horror-musical egyik nevetést fakasztó jelenetében hangzott el, amikor végre betévedt valaki a virágboltba.

Vajon megismeri-e minden vezető és vállalkozó, hogy ki és milyen az a potenciális és tényleges vevő, aki az ő elképzeléseire rezonál? Vagy a másik oldalról nézve: törekszik-e felmérni egy adott szolgáltató vagy forgalmazó (vagy vezető), hogy milyen igényekkel és törekvésekkel jellemezhető az a piaci szegmens, közeg, vagy személy, amit és akit szeretne megcélozni? 

Átgondolt-e, hogy – a munkában megvalósítva a saját döntéstér növelése mellett – a vevő döntésterét hogyan tudja növelni valaki azzal, amit nyújt: termékkel, szolgáltatással, vagy éppen a vezetői döntésekkel és megnyilvánulásokkal.

 

A VEVŐI ELŐNYÖKRŐL ELEMI SZINTEN

 

Amikor valaki „nem vevő” valamire (vásárlóként, beosztott dolgozóként), lehet, hogy csupán annyi a probléma, hogy nem sikerült megtalálni, hogy az ő személyes értékrendje alapján mit tekint önmaga számára elfogadható értéknek, előnynek.

Aki a funkcionális előnyökre rezonál, azt szereti tudni, milyen funkciókat elégít ki, milyen megoldásokat eredményez egy helyzet, termék, szolgáltatás.

Akit a pszichológiai előnyök motiválnak, azt szereti tudni, milyen személyes igényei elégíthetőek ki, ha igent mond a felkínált lehetőségre.

Akinek a szociális előnyök jelentenek prioritást, annak számára az válik lényegessé, hogy kapcsolati szinten mit jelent egy helyzet, illetve ő hogyan felel meg az elfogadás, döntés, vásárlás által más emberek elvárásainak.

 

Vagyis a versenyképesség egyaránt függ attól, hogy a saját és a vevők döntésterét mennyire ismeri valaki, és arra mennyire tud hatással lenni, mint ahogyan attól is, hogy milyen mértékben ismeri valaki  az önmaga számára fontos értékeket – és persze a vevők számára előnyt jelentő megoldásokat. Ebben az esetben arról is döntés hozható, hogy valaki az üzleti és szakmai életben a ringbeli sorozat-ütésekkel vagy elegánsan kidolgozott technikákkal akar célt érni.

 

Husztiné Hajdú Erika pszichológus, magatartásterapeuta, hipnoterapeuta, marketing szakértő, Nyíregyháza

Segíthetek?

Gondolt már arra, hogy a munkájában és a magánéletében az Ön legfőbb tőkéjét a személyisége jelenti? 

Akkor Ön jó úton jár nálunk! 

Tovább

Videók

Pszichológiai témák a Kölcsey Televízió Sétapálca Montázs c. rovatában: a címszó alatt az egészséges életmód, a divat és a szépségápolás kap hangsúlyos szerepet.

Tovább

Contact info