Márpedig az élet olyan, mint a foci

Nyomtatás

Egy reklám szerint, amikor mi nők a fociról hallunk, elmenekülünk, és végre fellélegezhetnek a férfiak. Ebből a látszólagos ellentétből is fakad, amit egy feleség nemrég kis sóhaj kíséretében mondott a konfliktusaikról: „Többet kellene a férjem fejével is gondolkodnom.” Ám ez a férjének is feladat. Idővel valahogy elfelejtették, hogy egy térfélen játszanak, nem pedig egymás ellen. 

Amikor két ember mindegyike kerek egész a maga személyiségében, különösen izgalmas lehet néha kirándulni egymás világába, új és közös élményekért. Van, aki azért figyel oda a focira, mert érdekli. Van, aki meg azért, mert olyan valakit érdekel, aki közel áll hozzá, és ezért szeretné kicsit jobban érteni őt, amikor a focival kapcsolatos élményeiről beszél. S mivel régóta tudjuk, hogy nem csak foci van a világon, már csak egy lépés ugyanezzel az indíttatással a labdán kívüli világ is.

Ha két feketerigót látunk békésen keresgélni a zöld fűben, az az élet idilli pillanata. De ha ez a két rigó a focipályán keresi a gilisztákat (mint egy régi Szpari-MTK mérkőzésen), akkor felmerül a kérdés: a csapat, a focista nem azért játszik, mert gólt szeretne lőni? Ez a kérdés akkor is, amikor egy kapcsolat, a család, a tanulás, vagy egy munkahelyi feladat azt kívánja, hogy minden erőnket összpontosítva dolgozzunk érte, és mégsem ez történik.

Ezért a Kedves lehajtott fejjel elmegy. A család széthullik a megoldatlan konfliktusok miatt. A tanulásból fél évvel több lesz a főiskolán. Másé lesz a jelentős üzleti megbízás. Miközben lehet, hogy még éppen az utolsó erőfeszítések billentettek volna a kívánt irányba. De nem, mert aki kulcshelyzetben van, lélekben idő előtt feladja.

Mintha elfelejtenénk: a meccsnek csak akkor van vége, amikor a bíró lefújta. 

Épp ma a Szparié és a Lokié az NB-I első mérkőzése. Amikor a Loki a Bajnokok Ligája küszöbén a Puskás stadionban játszott, egy debreceni szurkoló már a következő meccsre gondolt és a nyíregyháziakra nézve nem éppen pozitív skandálásba kezdett. Rászólt egy társa: „Hallgass már, itt most sok szabolcsi is szurkol nekünk.” És tényleg: lehet két szomszédvárként harcban állni, és lehet a másik teljesítményét sportszerűen elismerni is. A pályán – és az életben is.

 

Husztiné Hajdú Erika pszichológus, magatartásterapeuta, hipnoterapeuta, marketing szakértő, Nyíregyháza